Az Európai Unió rendeletének megfelelően 2014. November 1-től kizárólag abroncsnyomás ellenőrző rendszerrel (TPMS = Tyre Pressure Monitoring System, vagy RDKS = ReifenDruck KontrollSystem) felszerelt ÚJ személyautókat lehet forgalomba helyezni. Ez a rendelet nem vonatkozik a fenti dátum előtt már forgalomba helyezett gépkocsikra, azaz a használt gépkocsik tulajdonosainak ezzel kapcsolatban teendőjük nincs.

 

  • a 2010/48EC közösségi direktíva előírja, hogy a 2012. november után új típusengedély kiadása az M1 járműkategóriában (3500 kg megengedett tömegig) csak TPMS rendszerrel ellátott autókra lehetséges.

  • 2014 novemberétől minden forgalomba helyezett új járműnek rendelkeznie kell TPMS rendszerrel.

  • A TPMS rendszer része a műszaki vizsgán ellenőrzött funkcióknak 2012. január 1. óta forgalomba helyezett gépjárművek esetében, amelyekbe gyárilag már beépítésre került, azaz a típusbizonyítányában szerepel.

  • Hibás vagy hiányzó TPMS rendszerrel a jármű megbukik a műszaki vizsgán (azaz "forgalomban való biztonságos részvételre alkalmatlan" minősítést kap) 2015. június után. Ez szintén csak a gyárilag szerelt rendszerekre vonatkozik!

Miért is jó illetve rossz a fenti rendelet?

Mindenek előtt, plusz költséggel jár. Ez elsőre rossznak tűnik, de jobban belegondolva nem az. Először is, egy esetleges defekt esetén azonnal jelzés kap az autós a műszerfalon a problémáról, így nem járja rongyosra az abroncsát - máris spórolt neki a rendszer. Másodszor, a kismértékű nyomásvesztést szintén jelzi, így időben ellenőrizni tudja a légnyomást, és mivel a túl puha abroncs nagyobb üzemanyag-fogyasztással és gyorsabb, akár rendellenes kopással jár, a rendszer ismét csak spórolt. Szükség esetén fel tud keresni egy gumiszervizt, ahol az időben jelzett kis hiba javítása olcsóbb mint a későn észlelt nagyobb problémáé, az eredmény: spórolás. Harmadszor, a magasabb fogyasztás és a gyorsabb kopás nagyobb környezetszennyezéssel jár, ennek csökkentése mindannyiunk számára elsődleges, utódaink számára pedig létkérdés.

A legkisebb nyomásvesztés is stabilitási és irányítás problémákat, fékút-növekedést, fokozott abroncs-melegedést, növekvő gördülési ellenállást okoz! Megfordítva: a megfelelő abroncsnyomás növeli az utazási biztonságot, csökkenti a balesetek esélyét, az  üzemanyag-fogyasztást és a károsanyag-kibocsátást.

Fentiek alapján úgy gondoljuk, a TPMS rendszerek elterjedése - a költségek emelkedése ellenére - mindenképpen hasznos és kívánatos.

Dióhéjban a TPMS rendszerekről

Ahány gyártó, annyi megoldás. Alapvetően azonban kétféle rendszer létezik: passzív és aktív.

Passzív rendszer esetén a kerekek nyomását a rendszer a kerekek fordulatszáma alapján becsüli meg, ehhez általában az ABS (blokkolásgátló) jeladó fordulatszámmal arányos impulzusait veszi alapul. Ennek lényege, hogy a jármű minden tengelyén elhelyezkedik egy fogaskerék-szerű tárcsa, amely mellett elhelyeznek egy érzékelőt. Ez az érzékelő ad egy impulzust, amint a "fogaskerék" egy-egy foga elhalad előtte. A jármű számítógépe a négy kerékről érkező impulzussorozatokat összehasonlítja egymással, és amennyiben nem egyeznek (valamelyik kerék laposabb a többinél, azaz az átmérője kisebb, így a fordulatszáma nagyobb), jelzést küld. Ennek óriási előnye, hogy az autós részéről semmilyen költséggel nem jár. Még nagyobb hátránya viszont, hogy csak mozgásban lévő jármű esetén működik, és csak akkor, ha a jármű egyenes vonalban halad, hiszen kanyarban az ívbelső kerekek fordulata mindenképpen kisebb mint az ívkülsőké. Nem veszi észre, ha már induláskor "felnin" van a kerék, és mire a jelzés megérkezik, sokszor már késő, a laposan futó abroncs lelke az örök vadászmezőkre költözik. Ezen hátrányok miatt a legtöbb gyártó az alacsonyabb árkategóriás modellek esetében is az aktív rendszer beépítése mellett döntött.

Ennek lényege, hogy minden egyes kerékbe egy, általában a szelepre épített elektronikus jeladó kerül, amely néhány másodpercenként rádiójelet küld a computernek, ebben megadja a saját azonosító kódját (ez szorosan összefügg a gépkocsin elfoglalt helyzetével), a kerék aktuális nyomását, hőmérsékletét, és az áramellátás állapotát. Ezek a szenzorok beépített elemmel rendelkeznek, amely nem cserélhető, élettartama 4-5 év vagy kb 120-140 ezer km. Az azonosító kód gondoskodik arról is, hogy a mellettünk elhaladó másik TPMS rendszerű autó jeladóit a computerünk "ne vegye észre", azaz hamis jel ne befolyásolja a működését.

Könnyen belátható, hogy az aktív rendszer előnyei óriásiak a passzívval szemben, hiszen a gyújtás ráadásának pillanatában jelzést kapunk ha valamelyik kerékkel probléma van, és nyomásvesztés esetén sem kell megvárni míg egyenes útra kerül az autó, hogy erről információt kaphassunk.

A problémát aktív rendszer esetében a megnövekvő költségek jelentik, melyekre a választ a cikk elején már olvashatták. A másik gondot az "ahány gyártó annyi megoldás" jelenti. Például egy Ford szenzor soha nem fog együttműködni egy Toyotával és viszont. Azonos autómárkán és autótípuson belül más évjáratú járművek szenzorai sem biztos hogy csereszabatosak egymással. Emiatt felkészült szakműhelyekre van szükség. Így gumis választásakor legyen tekintettel arra is, hogy az adott műhely képes-e kezelni ezt a kérdést, tudja-e olvasni-írni a szenzorokat, cserélni, pótolni azokat, a jármű computerében tudja-e rögzíteni a változtatásokat. Azt a műhelyt, amelyik a fenti kérdésekre nem tud biztos, megnyugtató IGEN választ adni, TPMS rendszerű autójával inkább kerülje el.